A fájdalmat, szenvedést, bánatot fel kell dolgozni. Ez a folyamat a gyászmunka. Voltaképpen ennek is régi hagyományai vannak a gyászolási rítusokban. A gyász feldolgozására szükség van, mert, ha nem tudunk gyászolni, az negatív következményekkel jár, rögzül a veszteségtől való félelem és ez rátelepszik a mindennapokra, a családi életre. Betegségek alapja lehet a fel nem dolgozott veszteség-elfojtása. Az elveszítettek emlékét a tudatból ki lehet ugyan törölni, de tudattalanul tovább munkálhat bennük.
A gyászmunka lényege és alapvető célja, hogy el tudjuk fogadni a másik halálát. Ez azt sugallja: szembe kell nézni a megváltoztathatatlannal, vagyis tudomásul kell venni, hogy soha többé nem találkozhatunk, nem láthatjuk már élve az eltávozottat. A mai civilizációban még illetlenség halálról, gyászról ily módon beszélni. A gyász külsőségeit is sokan lebecsülik, üres formaságnak tartják, pedig a ceremóniák, rítusok segítik a feldolgozás menetét.
Néhány bensőséges találkozás-irányított beszélgetés,segít újraértékelni az életet,az elvesztett-szeretett személy nélkül.